Parsifal

Ádám Fischer
Hungarian National Choir, MR Choir
Budapest Studio Choir, MR Children Choir
MR Symphonics
Date/Location
28 June 2009
Béla Bartók National Concert Hall Budapest
Recording Type
  live   studio
  live compilation   live and studio
Cast
Amfortas Tomasz Konieczny
Titurel Kolos Kováts
Gurnemanz Eric Halfvarson
Parsifal Nikolaï Schukoff
Klingsor Oskar Hillebrandt
Kundry Judit Németh
Gralsritter Péter Kiss
Ambrus Ákos
Gallery
Reviews
momus.hu

Három évvel ezelőtt engem ért az a nagy kitüntetés, hogy beszámolhattam a Budapesti Wagner-napok premierjéről, a Parsifal-bemutatóról. Az idei – ráadásul azon belül is a második – már úgymond repertoár-előadás, amiben ha vannak is szereplőváltozások, azok nem olyan jelentőségűek, hogy komolyabban foglalkozni kellene velük.
Esetleg arra kellene figyelnem, hogy nem kopott-e meg a rendezés? A veszély reális lehet egy szokásos, medvebőr-jelmezes, kellékekkel zsúfolt produkcióban, de itt talán mégsem. Egyszerűen nincs, ami elromoljon.

Most kellene teljesen ellazulva élvezni Wagnert. Figyelhetek olyan zenei folyamatokra, amelyekből egy ilyen nagyszabású remekműben mindig akad fölfedezni való.
De amit végül fölfedeztem, arra nem számítottam.

Éppen a látványban, a rendezésben voltak komoly eltérések a 2006-os „Uraufführung” és a mostani között. Apró változások, amiket esetleg nem csak azért nem tettek szóvá mások, mert nem látták mindkét előadást – lehet, hogy észre sem vették azokat.

Amfortas ezúttal bilincsben érkezik. Apró karkötő, messziről nem is látszik. A Grál felmutatásához le is kerül a kezéről. A mozdulat nem teátrális, ám ettől az egész szerep olvasata drámaian változik. Amfortas bűnös, akinek tette az egész közösséget sújtotta. Nem szánakoznak rajta, sőt, már nem várnak tőle semmit. Amikor a harmadik felvonásban felszólítják tiszte betöltésére, akkor is inkább követelnek, mint reménykednének.

Van még egy eltérés, ami jelentősen megváltoztatja a látvány értelmét és értelmezhetőségét: a három évvel ezelőtti előadáson a teljes kórus kottából énekelt, most viszont kívülről! Nyilván mindenki jobban tud így figyelni, egymásra, a zenekarra, és főleg a karmesterre, de ezen túl is, a tömeg úgy lett cselekvő részese a történetnek, hogy az sok ponton lényegesen megváltoztatta a képet.
Például a színpadon éneklő hat viráglány a korábbi előadásokon is körültáncolta a megkísértendő főhőst, de most a karzaton helyet foglaló nőikar is részt vehetett a „játékban”.
Ennél komolyabb, erősebb, sőt fenyegetőbb értelmet kapott a harmadik felvonásban Amfortas elszigetelődése: amikor nem képes a szentségeket kiszolgáltatni, a lovagok – mármint a kórus – hátat fordítanak neki…

Parditka Magdolna és Szemerédy Alexandra tehát nagyon komolyan belenyúltak az idei előadásba, de az eredmény mégsem győz meg. Az eredeti változat a legegyszerűbb szimbólumokkal csak az alapkérdésekre koncentrált, és én egész életemben emlékezni fogok a nagypénteki varázsban félrehúzott fekete drapéria után felragyogó világosságra.
Az új rendezés viszont elkezdett részletezni és értelmezni, amihez egy ilyen, félig szcenírozott előadásnak nincs elegendő tere és eszköze. Ezzel sajnos éppen a 2006-os verzió egyszerűsége és koherenciája szenvedett csorbát.

Természetesen nem bántam meg, hogy ott voltam, hiszen nagyon szép előadás volt, de kevésbé éreztem fókuszáltnak, mint 2006-ban.

A zenei megvalósítást most nem méltatnám különösebben, az első Budapesti Wagner-napok alkalmából álmélkodtunk a színvonalon, a másodikat élveztük – negyedik alkalommal pedig már elvárjuk.

Mintha kissé el lennénk kényeztetve!

Az énekeseket illetően legtöbben az osztrák születésű Nikolai Schukoff kvalitásain fanyalogtak, számomra kevéssé érthető módon. Szerintem a fiatal énekes azon tenorok közé tartozik, akik adott esetben bariton szerepet is képesek lennének elénekelni. A teljes spektrumban kiegyenlített és egészséges hangszínnel képes megszólalni, a magasságai nem préseltek, a mélyek nem huhognak. Christian Franz tényleg nagyobb átütőerővel bír, de Schukoff egy percig sem volt kevés, és különösen nem volt az ebben a szerepben, Parsifal ugyanis nem hős a klasszikus értelemben – és mint tudjuk: a szent gerelynek már az érintése gyógyít. Egyébként is, ha egy énekes az adott szerepben meggyőző és szép alakítást nyújt, értelmetlen és igazságtalan másokkal összevetni.

De Halfvarson esetében mégis megteszem. Hatalmas és szép hang, gyönyörű alakítás. Ott helyben és élőben maradéktalannak tűnik, de utólag azon gondolkodom, hogy Gurnemanz szerepéhez inkább egy „gömbölyű”, meleg és barátságos hangszín lett volna kívánatos. Természetesen Matti Salminen jár az eszemben. (De ki tudja, az is lehet, hogy Polgár László?)

Németh Judit pedig fenomenális.

Mi hiányzott tehát a vasárnapi Parsifalból?
Semmi!

Nagyon várom a jövő évi Trisztánt és persze, ha csak egy sorozat Ring is lesz 2010-ben, azon szeretnék ott lenni.

Még valami: Retkes Attila pártelnökké jelölése kapcsán fórumainkon valaki megemlítette, hogy általában jó lenne, ha több muzsikus lenne a politikában. Csak annyit tennék hozzá: Fischer Ádám for president!

2009-07-01

Rating
(NR)
User Rating
(0/5)
Media Type/Label
Premiere, PO
Technical Specifications
Remarks
Broadcast
A production by Magdolna Parditka and Alexandra Szemerédy (2006)